Nem érintelek Uram,
nem állom utadat
csak könyörgésem
követ mint virágillatot
a mézgyűjtő csapat
keservektől feszül lelkem
csak egy pillantásod érjen el
lemosnám életem kínjait
és lépteid porából
hamut szórnék fejemre,
bűneim halmazát temetve
árva lelkemre fekete fátyolt kötnék
úgy gyászolnék magamba szállva
minden kárba veszett évet,
minden reményt,
minden kialvó fényt,
minden örömet,
minden elmúlt szépet.

Uram, ha van érdem
kegyelemre,
nézz könnyeim tavára,
jajaim szavára,
ne hagyj itt szögesdrót lelkemben
örökre bezárva.


(utánérzés aquarius azonos című versére)