Ma reggel rám hajolt az ősz
sárga levélen küldte üzenetét:
nézd milyen szép
színeket leheltem a fákra
és máris hátra lépett a nyár,
ősz hajadon lassan sántikál
a tétova napsugár, kacagást várna,
de lelkedből csak a derengő múlt
páráin át surran elő egy-egy mosoly.

Ma reggel elsápadt a fény,
érzem, csak bukdácsolunk
az élet peremén, mi akik felett
több a múlt mint a jövendő
és fehér szemfedőt sző az idő
kifakult, pislákoló szemeinkre
akikre tán még sok fáradt óra vár,
de hisszük, kegyes lesz a sorsunk,
mikor majd szelíden belealszunk a télbe.