Szeretem a csillagokat,
álmatlan éjeken,
amikor csendesen
dalol az ég nekem,

szeretem a holdat,
sejtelmes fényével
arcának változó
ezüst szépségével,

szeretem, hogy részeként,
a világmindenségnek,
atomnyi lényemmel,
magam is itt élek .

Szeretem a reményt,
mely engedi hinnem,
valahol figyel ránk,
s mosolyog az Isten.