Minden reggel feltámadok,
halottaimból újra vagyok,
mint a fény, mint az élet
világba zengő harsonája,
lelkemet átjárja a tudat,
hogy hiába szalad az idő,
minden perc, minden óra ad
egy kis meglepő pillanatot,
amiben én is ott vagyok,
bennem kelnek és élednek
az illatok, a futó vágyak,
amik ha nem teljesülnek,
akkor is szállnak, repülnek
mint a virágok lehulló szirma,
új vágyakat, új álmokat szítva
csodák bölcsői lesznek.

Mert a szépség felismerése
a legerősebb támasz a túlélésre