Vannak életek, egyszerűek,
szerények, de fényes lélek
világítja végig útjaikat
úgy amiként éltek,
de helyükön mégis
hatalmas űr marad
mint az elnémult harang szava,
- ami tovább zeng-zúg tova -
völgyek ölébe,
hegyek fölébe,
pusztákon vándorló
szelek szívébe simulva
s nem tud elhallgatni
talán soha.

- kár, hogy az emberek már
nem úgy szeretnek,
mint régen,
legtöbbjük szívében
nem zengnek
távoli dallamok -

De vannak csodálatos lelkek
akik megéreznek
időtlen idők óta
zengő harangszókat,
múltból érkezőket,
amik a jövőnek szólnak,
és megírják e hangokat,

Ők az írók, a lélekfürkészek
Ők írják az ember-meséket