Arcára ragadt a széles vigyor,
mikor bort kunyerált
meg egy falat kenyeret,
cigiből a csikket szedte fel,
más nem is kell
e büszke léleknek,
mert a süket világban őt
úgysem értik meg,
még a jó szülők is
tőle féltik
tágra-nyílt szemű
gyermeküket,
pedig az csak bámul rá
és nevet a vicces
lyukas zokniján
és sárcsimbókos kóchaján.

Mindig keres, kutat valamit,
talán a gyermekkorát,
mesecsodát, ahol
Süsü sárkány bohóckodott
- hehehe- nevetett –
én is Süsü vagyok,
majd holnap!
holnap meglátjátok
megdöbbentek
azon amit tudok,
csak most az egyszer
adj egy húszast borra
nem ittam tegnap óta,
ráz a hideg, reszketek !
Vagy inkább hozzál
egy üveggel légy szíves .

Tele volt a bolt,
sokára hozták a bort,
s a reszketés körbe vett
minden egyes ideget.
Roham ? epilepszia ?
elvonási tünetek?
bármelyik lehetett.
Egy szörnyű rándulás
földre vágta szegényt
és a járdaszegélyt
roppanva döngette a feje,
füléből, szájából szivárgó
vérpatak ölelte
lassan át az
elejtett borosüveget.

Ingzsebében vérehulló
fecskefű-virág csokor;
egy lánynak szedte,
ám nem volt mersze
átadni soha, semmikor.

(Tóth Tomi emlékére)