K-Sz. M., a 22 éves budapesti szigorló orvos 1944 júliusában a BIIf kórházszektorba került ápolóként, ahol személyesen figyelhette meg Mengelét és ikreit.(DEGOB hu. Álorvosi kísérletek) A cigánygyerekek közt volt három ikerpár is, egy a kórházban, két pár a láger Kindergartenjában [óvoda]. Ezeket a gyerekeket 1944. 08. 02-dikán délelőtt dr. Mengele, dr. Rabinovitsnak, a cigánybarakk főorvosának személyes gondjára bízta és este külön autóval jött értük....


A kicsi lány
bársonyfekete szeméből
némán kiabált a rémület
de Mengele doktor
arcára édesűlt egy félmosoly
mint nyugtató felelet,
s a gyermek már nem remegett.
Apró szívébe ösztönös
halovány bizalom költözött.

Nem vette észre a
mosoly ráncai mögött,
a halál-osztó kéjes,
fensőbbséges gőgöt,
amint a tűvel kezében
közeledett.
S a kicsi lány
halála pillanatában
szelíden megfogta
a gyilkos kezet.

A másik műtőágyon
a fiú még hadakozott,
nyitott tenyerével
ikerhuga felé mutogatott
és csótányseregként
lesben álló konok figyelem
feszülten várta
e kínok perceiben
a korlátlan
mindenhatóság
beérett pillanatát.

Egy határozott tűszúrás
és a kisfiú szívének
dobbanása sem volt más,
csak egy utolsó rándulás.

Mengele máris intézkedett:
iker boncolás lesz !
egyszerre kell kivenni a szerveket!
„ Precíz jegyzőkönyveket kérek !
Tudomány ez kérem,
nem csupán elmélet”.