Egy ideje
esténként meghalok,
de reggelre
mikor feltámadok
lelkem repesve köszönti
a hajnalok bíborát
úgy ünneplem
a megtörtént csodát
még élhetek
ma még élhetek
egy nappal tovább

megörülök minden szépnek
a dalnak a szónak a napsütésnek
élvezem a virágok illatát,
hajamba tűzöm a nap arany sugarát
kristályos patakok ezüstjét csurgatom
kitárt ujjaimon át
lelkembe rejtek el
minden kis mosolygást
derűs szemvillanást
mert a legszebb üzenetet hozzák nekem
bennük fénylik a szeretet
ami átöleli és élteti
a szívem