Ég áldjon barátom,
belátom, nincs szükséged rám,
hiába várom jó szavad
a válasz elmarad,
csak magadban dünnyögésed
küldi felém a hideget,
akkor meg minek rimánkodjak,
mint csüggeteg koldus a sarkon,
hiába tartom kezemet,
már alamizsna sem hull bele,
csak a némaság,a megvetés jele.
Azzal meg mit kezdhetek?
hát visszaadom lelkem ragyogását,
tükrödben termett képemet,
nem baj, ha láthatatlan leszek.
Árnyéka a semminek.