Feltöltve: 2007-10-01 13:08:28
Megtekintve: 1815
A magány
lombtalan ágakon
sóhajok ülnek,
égre vetülnek
a fény-ezüst imák,
kitárt karjaim nyomát
szelek sírása festi kékre
s a hajnalok mélye
- álmodva csodát-
dúdolva zengi még
ébredő dalát.
S a szél ölén vergődő
hullámzó dallamok
csenddé csitulnak,
életem gondjai hullnak
a némuló sárga levélen,
nincstelen száraz gyökéren
átfut a sárga homok.
A vers Vinyula "a magány c. festményének ihletésére született.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-28 19:37:05
Én érzem azt az ürességet, ami körülvesz, ahogy olvasom. Nagyon tetszik ez is.
2007-10-07 20:08:20
Kedves fefo!
Ez gyönyörű, többször elolvastam. "lombtalan ágakon
sóhajok ülnek,/égre vetülnek / a fény-ezüst imák," Nagyon tetszik!
Üdv:Aysa
2007-10-05 06:52:45
Nem. Valóban nem igazi magány, legalábbis nem az enyém
Sz. Antal Éva egy képén láttam egy magányos fát csupasz ágakkal egyetlen lehullott levéllel. Csoda , hogy Te mindig kitalálod az igazit.
ölellek fefo
2007-10-03 17:32:08
Szia Fefo!
Ez nem is igazi magány ám! Csak egy gyönyörű - talán vágyott - egyedüllét!
Gratulálok!
Üdv: Hajcihő