Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2007-08-12 22:06:43
Megtekintve: 1773
Hazám a föld (meditáció)
Úttalan úton járok,
csendes álmok követik léptem,
talán éltem,
talán fűbe hajoltan hullottam
a fekete föld mélyére
mint nővére a napnak,
de már kiszakadtak
rőt sugaraimból
a haldokló világok,
már nem látok bennük fényt,
sem áldott harmóniát,
már nem egészen enyém
ez a világ
mert kiégett szívén
nincs belőlem egy kép sem.

Hát csak menni, menni kell
szépen lassan nyugodtan
menni ahol a fák világítanak
és a gyökerek zümmögik dalaikat.
Talán fa lettem,
s árnyékom hűvösén
csendesen pihennek a szavak,
már nem mondanak imákat,
nem járnak templomi csendben,
mert lelkemben is rendben
vár a türelem.

Ágaim ringanak
s a végtelen puszták felett
befogom a szelet,
tengerbe mártom
mint gyolcsfehér hitet
és elhintem a föld felett
hogy mindenki lássa,
képes még csodákra az élet.
Mert mindennap éled
egy apró kívánság,
teljesülő sóhaj
és halványkék hajóraj
viszi a szabaduló álmokat,
hogy új világokat szüljön a fény
a vén föld megifjult ölén,

Akkor a békeszivárvány
átöleli az eget,
és hiába zörget az erőszak,
hiába ölne a járvány,
csak a csendes elmúlás viszi
a végigélt életeket .
Ott szeretnék elmúlni én is
ahol záporok pihennek
végtelen tengerek felett
és az áldott képzelet,
úgy ölel hegyeket, völgyeket,
mint boldogságos anya
a ma született gyermeket.

Ahol a villám- hágott fellegek
döngetik a sötétlő eget
és édes vizet öntenek
szerelmes csókként
az epedő földek
kiszáradt ajkaira.
Ahol a napot a virradat
éleszti életre és a
hajnali harang szava
bíborral festi a házakat.
Ahol a méhek hada
békésen zümmög
a gyümölcsösben
s ahol a lelkem szabadon kószálhat
a megújult földet körbefutva
és arcodat mosolyra
deríthetném egy kurta
madárfüttyel.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-08-14 18:13:10
Kedves fefo!
A képeid élnek: "mint nővére a napnak", "s árnyékom hűvösén
csendesen pihennek a szavak", "befogom a szelet, tengerbe mártom
mint gyolcsfehér hitet " vagy "hajnali harang szava bíborral festi a házakat." nagyon szépek! Szerettel: Aysa


2007-08-14 06:58:56
Köszönöm Tux-lux. nekem kicsit darabosnak tűnik, de van amikor az ember érzései, godolatai úgy száguldanak mint az április felhők. Egyidejüleg, hol süt a nap, hol éppen eső zuhog, vagy csak a szél tépi a fákat..
szeretettel fefo
2007-08-13 23:52:47
Gyönyörű szép verset írtál fefo!!!...elakadt a szavam...tux...