Költőnek lenni nehéz,
mert mit érsz ha szavad
bennreked a papirok
és web-ek sötétjében,
- minek nézzem-,
gondolja a vándor és rászór
néhány pillantást szeme sarkából.
Nem tudja nem érti,
hogy talán éppen néki zeng a dal,
hogy a versben nyiló szó
már a másik út
és más világra nyithat kaput,
ahol megrezdül a lélek,
szíves - színes beszédek
és a szépség melegsége járja át,
talán a felismerés pillanatát csípheti el,
és tudata mélyén
új lángok gyúlnak,
ahol vidámabb, okosabb új nap
várhat rá.

A költői lélek mint a szikra
lobban lángra
hogy szavának világossága,
eltakarja a sötétet,
és a fények játékában
szépséget, szerelmet,
igazságot hozzon,
s minden otthon
melegében
éltessen, tanitson
és éljen !