„Felejthetetlenül belém vésődött Wald Mírjám tragédiája „karrierje”az F.K.L.-től a füstig.” (F.K.L =Frauen und Kinder Lager) Idézet: Rózsa Ágnes: Nürnbergi lágernapló c.művéből,35.oldal.

Mirjám dala

A rettegés szaga
sűrű fellegként hullott a barakkra.
Ajtók zárva.
A visszafojtott lélegzetek
odvába bújt a félelem.
Akkor magasodott fel a hang,
mint áttetsző szellem a mesében,
gyöngyözőn, karcsún,
hullámzó fehéren.
Mirjám hószín arcán túl
kitárult a világ
először csak kántáló ősi ének,
feloldozó jóslat,
csírázó remények,
szerelmi vágyak
mint lángoló ima,
végűl a Gyöngyhalászból
bűvösen áradó ária
emelte fel a rabok tekintetét
és a végtelen ég terült szét
a láger sötét deszkái alatt.
Nem voltak bombázók,
nem volt már barakk
csak az élet szárnyalása,
haza, haza vágyva
fogta be a szelet
mint a képzelet paripáit,
és a feltámadt hit gyeplőit
szorosra fogva repültek,
szálltak a dallamok
gyógyító bazsamot ontva
a hártyává aszott,
meggyötört arcokra .

A csend úgy hullott rájuk,
mint villámsújtotta halott madár.

A bejáratnál egy felügyelőnő állt
kezeit tapsra mozdítva,
gúnyosan tekintett Mirjamra.
- Na gyere a zenész barakkba ! -

A reggeli szelekción
Mirjam mégis a platón állt,
halálra vált arcán
a végzet járt kísértet-táncot.

Mirjamnak a Grese (felügyelőnő) megigérte, hogy este átviszi az F.K.L.-be a zenészek közé. De a szelekció után, Mirjamot is felparancsolta a teherkocsira A többiekkel együtt gázosították és égették el másnap reggel.