Feltöltve: 2007-06-28 07:31:47
Megtekintve: 1754
Holocaust sorozat / 2.
A Rámpa.
(Részletek az Auschwitzi Jegyzőkönyvből:
"Már elsö látásra kivehető hogy a vagonokból kiszálltak zöme anyák voltak gyerekeikkel."
A hangosbemondó irányításai:
"asszonyok, anyák 14 évnél kisebb gyerekeikkel, valamint az idősek, betegek, nyomorékok a Rámpa baloldalára húzódjanak."
"A munkaképesek, akik gyalog is megtehetik az útat, sorakozzanak a Rámpa jobb oldalára.")
Ott álltak a rámpán a
holnaptalan tekintetek, mint
örökre eltemetett csírátlan magok,
amikben nem ragyog életre fény
s a kemény föld alatt bomlanak
mint kimondatlan szavak,
mint meg nem írt költemény
mint világra sem engedett gyermek
akinek nem volt szabad az
első szót kimondani,
sem hallani
az anyai altatódalokat.
Ott álltak a rámpán,
kóbor kutyáján aggódva a vén,
anyja kezén a gyermek
dermedt kis lábain topogva
és halkan - fázom - ot nyafogva.
Egy kismama, kezével hasát ölelve
figyelte a galambok röptét,
már nem félt
szabad tekintete repült,
szállt, a szárnyak hullámán
egy sovány arc után kutatva,
a távoli frontra vetült
az elgyötört munkaszolgálatosra,
- mire megszületik hazamegyünk, -
- együtt leszünk - suttogta.
Megjegyzés: akiket balra "szortíroztak, azonnal elgázosításra mentek. Akiket jobbra "szortíroztak" rab(szolga)- munkások lettek !
(Részletek az Auschwitzi Jegyzőkönyvből:
"Már elsö látásra kivehető hogy a vagonokból kiszálltak zöme anyák voltak gyerekeikkel."
A hangosbemondó irányításai:
"asszonyok, anyák 14 évnél kisebb gyerekeikkel, valamint az idősek, betegek, nyomorékok a Rámpa baloldalára húzódjanak."
"A munkaképesek, akik gyalog is megtehetik az útat, sorakozzanak a Rámpa jobb oldalára.")
Ott álltak a rámpán a
holnaptalan tekintetek, mint
örökre eltemetett csírátlan magok,
amikben nem ragyog életre fény
s a kemény föld alatt bomlanak
mint kimondatlan szavak,
mint meg nem írt költemény
mint világra sem engedett gyermek
akinek nem volt szabad az
első szót kimondani,
sem hallani
az anyai altatódalokat.
Ott álltak a rámpán,
kóbor kutyáján aggódva a vén,
anyja kezén a gyermek
dermedt kis lábain topogva
és halkan - fázom - ot nyafogva.
Egy kismama, kezével hasát ölelve
figyelte a galambok röptét,
már nem félt
szabad tekintete repült,
szállt, a szárnyak hullámán
egy sovány arc után kutatva,
a távoli frontra vetült
az elgyötört munkaszolgálatosra,
- mire megszületik hazamegyünk, -
- együtt leszünk - suttogta.
Megjegyzés: akiket balra "szortíroztak, azonnal elgázosításra mentek. Akiket jobbra "szortíroztak" rab(szolga)- munkások lettek !
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-28 13:02:08
fefókám, tudod, hogy szeretlek, de megmondom őszintén, nem szívesen olvasom az ilyen verseidet. Egyszerűen összeszorul nem csak a torkom, a lelkem is bele. Hárítja az agyam a negatív hatásokat, nm tehetek róla. Gyönyörűen írtad meg, de bűnrossz olvasni:-)))) Ezzel remélem tudod, hogy a graulámat fejeztem ki neked:-)
szeretettel:
jajjjmi..
2007-06-28 11:56:41
S persze, ne feledkezzünk meg a jobbra tereltekről sem! Ők csak haladékot kaptak a nyomorúságra!:-(((
2007-06-28 11:55:23
Mindannyian tudjuk, hogy milyen ocsmányságok történtek akkor, s mégsem tudunk közömbösen olvasni egy ilyen költeményt!
Egyszerűen elszorult a torkom, ahogy olvastam!
Fefo, méltó emléket állítottál ezeknek a szegény szerencsétlen sorsú asszonyoknak, s gyerekeknek! Komolyan megrendített! dodesz