A késő álom már
régen kérette magát
himbálózva az óra ketyegésén
és én
számoltam számoltam tovább
remélve hogy mégis
rászáll szememre
mint éji lepke
s végre
megpihen íriszem fényén
A sötét árnyékálom
kelletlen lopakodva
huppant az arcomra
rándult a testem
zuhantam
a semmi alattam
tátongó mélység
Mozdulnék
lépnék
felülni felülni lihegek
mereven mozdulni nem lehet
kezem kapkodna
de a légűres tér páncélja szorít
a légszomj hirtelen
a végső küzdelem pástjára taszít
Még nem halok nem
Élni akarok

Az ágyam szélén ültem
-még fantomokkal küzdve-
rájöttem, hogy megmenekültem