Végtelen szomorúság ül szívemen.
Csalogatom, figyelem:
Meddig marad velem?
Talán örökre…
Segíts! Szöktesd meg rosszkedvem őreit!
Szabadulnék a szürke, rám szakadt napoktól.
Hozz nekem fényt, s vele reményt!
Maradjon csak álom:
A zakatoló vonat egy végtelen sínpáron.
A bánatkanóc utolsó lobbanásakor
Magamra öltöm bíborpalástom,
Jöttödre várva.
S eltűnik a robogó vonattal,
Szívem szomorúsága.