Sajnálom, hogy látod
Arcomon a szomorúságot.
Pedig...ott akartam hagyni a hatoson,
Nem a buszon, a villamoson...
A Blahán szállt fel velem,
S a Nyugatiig ült lelkemen.
A Széna téren már távozni látszott...
De becsapott: s a Moszkva térig jött,
Ahol vártál kedvesem.
Arcomra mászott a szemtelen,
De te, lecsókoltad,
S mosolyra húztad a szám szívem...