Sajnálom....Őt, a NŐT!
A lépremenőt.
Ki istenít hitegetőt.
Ájultan könnyezi meg
A hazug verseket
Légvárat épít,
S rózsaszín felleget.
Szorongva, feszülten
Várja a levelet:
Mit egy hazug
Gazember küldözget.
Csak hiszi, és reméli,
Vele boldog lehet.

Éhesen falja a negédes
Sorokat, eszébe sem
Jut, hogy silány másolat.
Csillogó szeme csordultig
Tele, fakasztja könnyeit
A szeretet Istene.
Légy boldog, Te szegény!
Tiszavirág életű e szerelemregény.