Feltöltve: 2008-01-22 12:13:18
Megtekintve: 1676
Bizonytalanság
Felajzott lelkem,
Nem nagyon tud élni
Azzal a tudattal:
Hogy lehet cserélni.
Váltani mindent,
Mit eddig megéltél
Vajon mi mást kapnál
Gyötrő éveidért?
Öröm és bánat,
Mire cserélhető?
Mi az, mi ezekért
Újonnan vehető.
Belenyugvás, közöny?
Ezekkel most is,
Naponta ütközöm.
Nem tudom, csak érzem:
Magas a tétem.
Mi lenne az,
Mi mégis megnyugtat?
Két karod öleljen:
Szorosan, naphosszat!
Nem nagyon tud élni
Azzal a tudattal:
Hogy lehet cserélni.
Váltani mindent,
Mit eddig megéltél
Vajon mi mást kapnál
Gyötrő éveidért?
Öröm és bánat,
Mire cserélhető?
Mi az, mi ezekért
Újonnan vehető.
Belenyugvás, közöny?
Ezekkel most is,
Naponta ütközöm.
Nem tudom, csak érzem:
Magas a tétem.
Mi lenne az,
Mi mégis megnyugtat?
Két karod öleljen:
Szorosan, naphosszat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-22 21:48:27
igen, konkrétan arra gondoltam, hogy az ember nem tudja egész egyszerűen lecserélni az életét, még akkor sem ha megteszi látszólag, mert mnden, ami addig történt, az megmarad, ott van belül...köszönöm tux:-)
2008-01-22 21:30:25
...néha azt hisszük, hogy cserélhető...aztán rájövünk, hogy a világ, s a világban a lelkünk, nem is oly egyszerű. Hiszen az az öröm, és az a bánat örökre közös marad...tux...