Magányos, bús, kerek képpel,
Tompa fénnyel, lassan lépdel
Az éjszaka tengerében.
Csak az alvók fürdenek,
A világító hold fényében.
Csillag csókolódzik véle,
Felvillan az éj sötétje.
Pislákolnak, halványulnak
Utat engednek a holdnak.
Hajnalig most Ő a pásztor
Kiválik a csillagnyájból.
Szelíd, hideg érintése simogat.
Bűvfénye, ha felnézel rá,
Lassan ágyba hívogat.
Titokzatos éjszakákon,
Néha kifli ül fenn - látom,
Aztán kerek labda, fényes,
Mi a sötétben oly ékes.
Langymelegben vágyra csábít,
Jéghidegben, csak világít.
Minden éjjel, tompa fénnyel,
A világot vigyázza:
E csodálatos égi ékszer.