Szeretem a szemed,
Két kis öreg kezed.
Gyengülő karjaid,
Pici termeted,
Ahogy velük mindig,
Vállam, átöleled..
Aggódó szavaid,
Erősséged, mi a vasakarat:
Szeretem mindazt, aki vagy.

Semmid sem volt,
Csak ez, és a hited.
Honnan erőd,
Bátran meríthetett.
Kettőnknek is elég,
Mi benned van ma még.
Az a nyolcvan év!….
Mind csak nevetség!
Te egy csitri lány vagy,
Ki szolgált hét évesen
- elment komornának.

Megfogtad a munkát,
Kiráztad mindenit, s
Nem végeztél mást,
Csak hat elemit.
Mégis okosabb vagy,
Bölcsebb egy tudósnál:
Mindig is olyan,
Életrevaló voltál.
Nyolcvanegy évesen,
A szám hazudtol.
Négy húsz éves égne, energiáidtól.

Szeretem a szemed,
Két kis öreg kezed,
Ahogy reggelimet
Ma is elém teszed.
Ha én is leszek egyszer
Nyolcvanegy éves,
Akkor is szeretlek,
Ugyanúgy majd:
Téged.