Tudod, sok évvel ezelőtt még nem gondoltam arra, hogy az igazi bundák igazi állatok szőréből készülnek, vagyis nekik az életüket kell adni egy-egy kabátért, amiben parádézunk az utcán.

Ebben az időben, akkor nagyon ment a szőrme, vettem egy gyönyörűszép, vörösróka bundát
sapkával, az akkor még virágkorát élő, Luxus áruházban. Nem titok, akkor került több mint fél millió forintba. Nagyon büszke voltam rá, hisz amikor felvettem egy exkluzív fogadásra, bizony az akkori vezérigazgatómnak, leesett az álla, amikor meglátott benne. Azt mondta, hogy ilyen szép rókabundát még nem is látott...
Ritkán tudtam felvenni, mert bennem volt a félsz, hogy ha ruhatárban hagyom, egyszerűen ellopják...ezért sem színházba, sem más szórakozóhelyre, ahová egyébként illett volna és való volt - nem vettem fel. Aztán jött az alkalom...
A születésnapom közelített -februári, vagyis hal vagyok. A kedvesem meglepett egy hét utazással, Hollandiába, Amszterdamba...Januárban utaztunk.
Nem kis izgalommal készültem az útra, hisz - bár már sok helyen jártunk, ott még nem!
Természetesen, mivel jó hideg volt, a rókabundám, és sapkám vettem fel.. Mi tagadás, élveztem, az irigy pillantásokat...

Aztán leszálltunk Amszterdamban. Izgatottan vonultunk a kijárat felé, keresve a ránk váró kisbuszt, ami a szállodához visz. Az útlevél ellenőrzésnél, valami zavar támadt. Hangoskodás, lökdösődés...Csak messzebbről figyeltünk fel rá. Vajon mi történhetett? - találgattuk. Aztán egyre közelebb ért a zaj hozzánk. Sőt mi több, kezdtem úgy érezni, hogy hozzám, vagy rólam beszélnek. Megfordultam, és már egyenesen mutogattak rám többen. Nem értettem mi a baj. Addig nem, amíg szigorú szemmel oda nem jött hozzánk egy egyenruhás nő, és azt nem mondta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hagyjuk el a reptér auláját, ha nem akarom, hogy lefújják a bundám zöld festékkel, vagy egyenesen letépjék, netán felgyújtsák rajtam... A frász tört ki azonnal. Lekaptam a sapkám, azt sem tudtam hirtelen hová tegyem, és máris tonnaként nehezedett rám, a csodálatos és méregdrága rókabundám... Az történt ugyanis, hogy az amszterdami reptéren, elég gyakran tüntetnek az állatvédők - és ezt ott, igen komolyan is veszik - pont az ilyen balga külföldi turisták miatt, mint amilyen én is voltam akkor. Na meg a dúsgazdag, nercben pompázó milliomosok miatt is.

Egy szó, mint száz: Szerettem volna elsüllyedni a föld alá, abban a pillanatban, amikor megkértek, hogy minél gyorsabban tűnjek el a bundámmal...Még szerencse, hogy vittem magammal egy szövetkabátot a bőröndben, mert ahogy a szállodába értünk, azonnal lecseréltem a bundát arra. Az egész amszterdami tartózkodásunk alatt, a szekrényben lógott a bundám, annak ellenére, hogy csodásan havazott, és igazán hideg volt. Abban a "semmikülönös" kis szövetkabátban viszont egész jól elvegyültünk az emberek között, és fantasztikus ír kávékat ittam csendes, hangulatos kis kávézókban, 2-3 macska társaságában, mert ott ez sem szokatlan! Határtalan nyugalommal sétáltunk át a pici kis hidakon, mentünk múzeumba, ahol simán letettem a kabátom, és senki sem akarta ellopni
:-).
Csodás élményekkel gazdagodva tértünk haza. Indulás előtt, simán becsomagoltam a bőröndbe a rókát, amit azelőtt, még gondolatban sem tettem volna meg. Ma, már sokkal többet ér, mint amikor megvettem. Azóta a szekrényben lóg, naftalinban. Egyszerű befektetésnek tekintem, eszembe nem jutna felvenni...