Deresednek a fák, vége van,
Vége van már, fagyos lesz a táj,
Jégcsókot lehel a napsugár.
Arcodra pírt fest a hideg
Minden oly szürke és rideg.
A tél nyargal szél hátán sebesen,
Bebújik a kéményeken.
Fellobbantja a kályha parazsát,
Duruzsolni hagyja szikrázó láng szavát.
Csípősen cibálja rajtad a ruhát
Elkél most már, a télikabát.
Harap a levegő, mint kutya, ha mar
Hideg fogsorával lehűt hamar.
Szemed tükrében, csillan a téli táj
De jó lesz hóban siklani már!
Szánkó és sítalp türelmetlen.
Padlásról kéredzkedik:
A vastag hótakarót kémlelik.
Észrevétlenül, csendesen:
Reggelre, csillogó hó csücsül, mindenen.