Nem tudom, milyen vagy,
De vakmerőséged,
Lelkemben, nyomot hagy.
Vadító szép szavak,
feledett bókok,
papírra írt, eleven csókok.
Mind, - mit rég temettem-
Bódító érzést,
a mélyből előhoz.
Képzelt karod körbefon,
s nyitott szemekkel álmodom.
Az ismeretlent, a papírcsókod,
mit ajkamra nyomsz..