Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Jajjjmi..
Alkotások száma: 332
Regisztrált: 2007-05-17
Belépett: 2009-04-08
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (11)
-Novellák (10)
-Egyéb prózai alkotások (38)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (264)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (1)
-Humor (1)
Feltöltve: 2007-06-28 23:01:21
Megtekintve: 1967
A találkozás 3. rész
A kis sárga Vagon R a szálloda hátsó bejáratánál parkolt. Ahogy beültek, bimbi elmosolyodott a látványon. A férfi legalább két méter magas volt, az autó pedig az a tipikus kis bevásárlós női kocsi. Jobban illene hozzá egy nagyobb - gondolta magában. De amikor már a város szélén jártak, látta, hogy tökéletes összhang van a pici autó és a nagy ember között. Kíváncsian várta, hogy merre viszi, mi az, amit szeretne megmutatni neki. Először a külvárosi részt járták körbe, megállva egy-egy műemlék ház előtt kicsit, majd megpihent szemük a hatalmas park üde zöldjén és a nyugalmat sugárzó kis tavon. A férfi közben állandóan beszélt, mint egy idegen vezető. Érezhetően büszke volt szűkebb pátriájára, úgy mutogatta a számára kedves épületeket, utcákat, mintha a sajátja lenne.

Egy pillanatra láthatta az üzletet is, amiről annyit leveleztek már, és ahol napközben a férfi a napjait töltötte, mint tulajdonos és eladó egy személyben. A belváros legszebb helyén, egy szűk kis utcácskában, közvetlenül a főtér mellett volt. Igazán a központban. Bimbi elcsodálkozott, hogy mennyi energia, szeretet és tudás van ebben az emberben, aki még csak meg sem csókolta őt. A puszi az más! Igen megpuszilta, de összesen kétszer eddig, a két nap alatt. Szomorúan tartotta számon. Közben a férfi gondolatai azon jártak, mivel engesztelhetné ki partnerét. Pontosan tudta, hogy elég lenne egy ölelés, egy simogatás vagy egyetlen csók. De nem tudta megtenni!
Önmagának sem vallotta be, hogy miért. Pontosabban nem akart az okra gondolni. Márpedig ebből komolyabb probléma lesz, ha nem tesz valamit, vagy nem ad magyarázatot, hisz még egy éjszaka hátra van! Ezek után nyilvánvalóan egyértelművé kell tennie a kapcsolatukat.
Ez mindkettőjük számára nagyon fontos! Villámgyorsan futott ez végig a fejében, s közben egy pillanatra sem zökkent ki a mondandójából. Már a város határán túl voltak, s a környező falvakat vették célba. Azt a néhány, még ott fellelhető sváb és német kaput akarta megmutatni, amik megmaradtak a régmúlt időkből. Némelyiket már újra, modernre cserélték, de talán öt-hat egészen régi, még restaurálatlanul megmaradt. Az olyan turisták számára, mint amilyenek ők voltak.

Látszott s férfin, hogy a történelem az egyik kedvenc témája. Sokat és szeretettel mesélt. Tulajdonképpen Bimbi egészen jól érezte magát és kezdte igazán élvezni az
autós túrát. Minden fontos látnivalónál lassítottak, és nem megállva nézelődtek. Ilyen kirándulásban még sosem volt része. Amikor az egyik magaslati pontra hajtottak fel a szűk, kacskaringós hegyi úton, a férfi felajánlotta bimbinek a vezetést, de Ő nem fogadta el. Kicsit
émelygett az éles kanyaroktól. Örült, mikor végre a pihenőre értek és kiszálltak a kocsiból.

Csodálatos látvány tárult eléjük. Az egész völgyet és sok apró kis házat láttak, mint egy festményt. Igazi augusztusi idő volt, melegen sütött a nap. A férfi leterítette az egyik fa tövében a kocsi ülésén lévő takarót. Arra heveredtek. Mozdulatlanul nézték a fejük felett a ragyogóan kék, felhőtlen égboltot. Néha egy madár éneke zavarta meg a csendet. Nem szóltak egymáshoz. Mindegyikük fejében az járt, hogy mi lesz ezután. Vajon ki teszi meg az első lépést, ami feloldja ezt a fura, kicsit hűvös-udvarias állapotot. Aztán egyszerre mozdult a kezük, és egymásba kulcsolódott. Bimbi imádta a férfi karatétól megkeményedett, izmos kezét. Kifejezetten formás volt, ujjai karcsúak és erősek. Kézfején a bütykök utaltak rá, hogy karatézik. Mestere volt e sportnak, fekete öves. Izmos, kidolgozott testét, már az első fotón megcsodálta, amit tőle kapott.

S most, itt feküdt mellette, egy fa alatt és szellő simogatta arcukat. Bimbi a férfi ujjait simogatta, majd a tenyerét. Hirtelen a szájához emelte, és megcsókolta a kézfejét ott, ahol a bütykei voltak. Ebben a percben, a férfi felkönyökölt, és oldalra fordul. Egyenesen a nő szemébe nézett. Látta benne az esdeklő kérést, a csókra áhítozó reményt, és a vágyat. Megbabonázva hajolt lassan föléje, míg meg nem érintette a puha, remegő ajkakat. Először leheletfinoman, talán csak gondolatban csókolta meg, aztán kedves erőszakossággal rátapadt bimbi félig nyitott szájára. Hosszasan és gyengéden csókolták egymást, nyelvük kalandos táncot járt egymás szájában, majd a férfi végigcsókolta bimbi arcát, akinek a lélegzete is elállt a gyönyörűségtől. A férfi szép lassan kigombolta a nő blúzát, és tenyerébe fogta a mellét. Ráhajolt, és a nyelve vad táncot járt a mellbimbóján. Bimbivel megfordult a világ, fejre álltak a fák, és látta csillagokat a szikrázó kék égen.
Remegve húzta magára kedvesét és körmeit, a hátába mélyesztette. Érezni akarta minden porcikáját. Egy perc alatt lekerült róluk a ruha. Már nem bánták, hogy látja- e valaki őket. Elmerültek egymásban, a forró szenvedélyben. Nem csak a kiskifli pózban szeretkeztek, hanem szemtől-szemben, egymásra nézve is. Nem sejtett csodákat kaptak egymástól s testük apró rezdüléseit figyelve, újabb és újabb hullámokban élték át a gyönyör pillanatait.

Csak a madarak és a fák látták nászukat, ott, a nagy fa alatt. Örömódát fütyült egy rigó, a szerelem dallamára, talán mert látta ringatózásukat, s azt hitte, az ő nótája ihlette táncra őket.
A férfi nem emlékezett, hányszor kívánta újra, és újra ezt a táncot, csak lebegett. A nő mosolyogva ölelte, s fejét széles mellére hajtotta. Ez a hegyi pihenő volt életemben a legcsodálatosabb - gondolta mámorosan. Ha felhők lettek volna az égen, felpattant volna az egyikre hogy az egész világ lássa boldogságát. De nem voltak. Így csak a férfi fülébe suttoghatta, hogy "szeretlek". A férfi válaszul megszorította, hogy csontja roppant és megcsókolta mindkét szemét - Köszönöm bimbi, én is szeretlek.... Ezt a mondatot bevéste a fejébe, lelkébe. Semmiféle ajándékért el nem cserélné! Vagy egy óránál is többet szerették egymást a fa tövében, míg lassan elkezdtek szedelődzködni. Most pedig eszünk valamit jelentette ki a férfi, ellentmondást nem tűrően. Bimbi rábólintott. Esze ágában sem volt ellent mondani, hisz neki is megkordult a gyomra. A szeretkezés éhessé tesz, vagy még éhesebbé?
Hogy is van ez? De nem volt ideje a kérdést megválaszolni, mert a férfi már indulásra készen állt a kocsi mellett. Kinyitotta az ajtót, s mielőtt bimbi beszállt, magához ölelte. Szó nélkül tették meg az utat az étteremig.

Közel az osztrák határhoz, egy eldugott kis falu még kisebb utcájában, ahol a telek vége már átlógott egy másik országba, leültek ebédelni. A férfi sokszor járt ide, ha csendre és jó ételre vágyott. Családias hely, állapította meg bimbi. Régi ismerősként üdvözölték a pincérek és a tulajdonos is kijött köszönteni őket. Egy fantasztikus szerelem óra után, egy fantasztikus ebéd órát töltöttek ott. Idilli volt a környezet, a hangulat, és minden. Ilyen, soha többet nem lesz az életemben - gondolta bimbi, és szeretettel megsmogatta a férfi kezét. Egymásra mosolyogtak, és felálltak az asztaltól. Fizetés után, még tettek egy rövid kört, a környéken, de mindketten csak arra tudtak gondolni, ami a fa alatt történt velük, a kilátónál..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-30 18:40:25
Igen. Ezt már feltételezte hajci is. Hát persze, valóságalapja is van, mint mindennek, amit írok. A Macsekhalnak is. :-)) Bár nyilván van aki hiszi, hogy csak a jót várom, (kritikában), ha így lenne, már itt se lennék.! Fontos a visszajelzés, anélkül nem érdemes írni. mindegy hogyan, honnan, - csak mástól! Köszönöm, ha így gondolod:-)

2007-06-30 17:36:15
Pedig siettem ide, mert hajtott a kiváncsiság a folytatás után. Tudod, hogy a prózád jobb mint a verseid ? Pedig azokra is büszke lehetsz. Csodálom a stílusodat, pedig a buja erotika már az írók legtöbbjét tévútra csábította volna. Sejtem valami régóta melengetett élmény is benne van a történetben, ami egyáltalán nem baj. Viszont ez a mértékletes, inkább sejtető mint részletező leírás, igen jót tesz a történetnek. Legalább olyan örömmel olvasom, mint Hemingway Az akiért a harang szól, c. regényét olvastam annakidején, kora ifjuságomban.
szeretettel várom a folytatásrt.
üdv: fefo
2007-06-29 21:55:31
Meg ebből se:-)) Egy próbát megért.