Feltöltve: 2006-01-12 21:24:35
Megtekintve: 1761
A Túlvilágon is túl.
Nyomorultan, hóba, fagyba.
A fényképed kiakasztva a szögre.
Egy bögre.
Ennyi mi utánad maradt...
Már összetörve,
a föld alatt, kaparom...
Nem akarom!
Bámulat!
Hogy bírtam eddig Nélküled?!
Majd eltölti lelkem a rémület!
Ez szédület!
Hogy vágyhatok még most is Rád!
Te konok! Te önző!
Te imádnivaló emberi lény!
Ez tény.
Nekünk ez a sorsunk,
hogy együtt legyünk,
együnk,
éljünk,
féljünk,
reméljünk.
Én remélem, hogy ezt akarod.
Ezt akarod? Ezt akarod!
Akarod, akarlak, akarom,
akarsz!
Halsz. Én meg Érted halok!
A fényképed kiakasztva a szögre.
Egy bögre.
Ennyi mi utánad maradt...
Már összetörve,
a föld alatt, kaparom...
Nem akarom!
Bámulat!
Hogy bírtam eddig Nélküled?!
Majd eltölti lelkem a rémület!
Ez szédület!
Hogy vágyhatok még most is Rád!
Te konok! Te önző!
Te imádnivaló emberi lény!
Ez tény.
Nekünk ez a sorsunk,
hogy együtt legyünk,
együnk,
éljünk,
féljünk,
reméljünk.
Én remélem, hogy ezt akarod.
Ezt akarod? Ezt akarod!
Akarod, akarlak, akarom,
akarsz!
Halsz. Én meg Érted halok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-01-16 20:54:02
Jók a rímelhelyezések, egyedül a "nélküled-rémület-szédület" triászt érzem -itt- soknak. Egy ilyen témájú vershez nem passzol ennyi játékosság. Amúgy jó.