Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Pszicho-nyuszy
Alkotások száma: 74
Regisztrált: 2004-10-25
Belépett: 2019-12-25
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Egyéb prózai alkotások (2)
-Versek (59)
Képgaléria
-Mobilfotó (9)
Feltöltve: 2008-01-02 17:22:01
Megtekintve: 1861
Épp most múlik
Sajog a fejem,
Pedig fájnia a szívemnek kéne.
Remeg a kezem,
S elered orrom vére.
Feszül az izmom,
Homályosan látok,
Itt állok egyedül,
Még mindig Rád várok.

Károg egy holló,
Már ássák a sírom.
Magam sem tudhatom,
Még meddig bírom.
Reszketnek lábaim,
Zokogok, sírok.
Könyörgök, üvöltök.
Állni sem bírok.

S a fájdalom lassan legyőzi testem,
Megint elbuktam, megint elestem.
Összerogyok egy utolsót nyögök,
A vértől a torkomban fulladok, köhögök.
Rosszul vagyok, becsapva, egyedül.
Lelkem nyamvadt testemből menekül.
A földre esek holtan.
Túl naiv voltam.

Elmúlik a fájdalom,
Megszűnik az érzés.
Már nem vagyok szerelmes,
Eláll a vérzés.
Nevetek Rajtad,
Ahogy Te tetted velem.
Testem ellazult, nyugodt,
Gondtalan szellemem.

Szenvedtem, de már vége.
Elmúlik minden végre.
Lelkem kimerült, testem kinyúlt.
Vége van! Elmúlt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-16 18:57:47
...dehogy múlik, dehogy...amint olvasom a versedet, nekem pont az ellenkezője jön le...Gratulálok Neked: tux...
2008-01-05 12:15:18
köszönöm :)
2008-01-03 23:29:29
Szép íve van a versednek, jó a felépítése. Szerintem jó. De azért szebb esztendőt kívánok!