Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Pszicho-nyuszy
Alkotások száma: 74
Regisztrált: 2004-10-25
Belépett: 2019-12-25
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Egyéb prózai alkotások (2)
-Versek (59)
Képgaléria
-Mobilfotó (9)
Feltöltve: 2004-10-25 18:52:04
Megtekintve: 1878
Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem...
Most azt gondolod nagyot alkottál.
Azt gondolod, most megbántottál.
Ha te ezt látod bennem, szomorú vagyok.
Te nem ismersz és az elvárásaid túl nagyok...

...ahhoz, hogy engem el tudj fogadni,
mert engem nem tudsz megváltoztatni.
Én ilyen voltam, talán ilyen is maradok.
Más lenni talán nem is akarok.
Nem vagyok szívtelen, az életem nem színtelen.

Én azt hittem lehetünk barátok.
Azt hittem az én lényem neked nem átok.
Azt hittem te engem meg tudsz érteni...
Engem nem kell az élettől félteni!!
Nem vagyok szívtelen.
Az én életem nem színtelen!

Annak akarsz látni, ami nem én vagyok.
Azt gondolod kiégett nő vagyok.
A te elvárásaid túl nagyok!
Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-01-12 17:24:45
Nem fáradtam bele! Ez a wers akkor xületett, amikor csalódnom kellett wkiben úgy, hogy én okoztam neki fájdalmat. Elég nehéz wolt elwiselni azt az érzést, hogy én bántok wkit úgy, ahogy én azt el sem bírnám wiselni. És mindezt akaratomon kíwül... Gyerekes dühöt wáltott ki belőlem... Nehéz wolt beletörődni, hogy belekerültem egy olyan wilágba, ami ekkor már nem körülöttem forgott! Kicsúxott az irányítás a kezemből. Köxönöm a hozzáxólást Cof! :)