Feltöltve: 2007-05-12 23:10:20
Megtekintve: 1667
Teremtsünk magunknak
Csüggedt, fáradt sóhajomat küldöm feléd
Sajnálom, hogy nincs most arcomon mosoly
Szeretnék hinni, hogy van még hit és remény
Hogy EMBEREK vagyunk, és hogy a világ jó
Teremtsünk magunknak hát, saját világot
Ahol csak ketten leszünk benne, Te meg én
S akkor szomorú arcom, majd újra felragyog
Amikor kettőnk életét, beragyogja a fény!
Sajnálom, hogy nincs most arcomon mosoly
Szeretnék hinni, hogy van még hit és remény
Hogy EMBEREK vagyunk, és hogy a világ jó
Teremtsünk magunknak hát, saját világot
Ahol csak ketten leszünk benne, Te meg én
S akkor szomorú arcom, majd újra felragyog
Amikor kettőnk életét, beragyogja a fény!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-14 22:13:48
Nem hinném, hogy elítélendő, ha valakinek más a stílusa, mint a tied. Nem kellene semmibe venni, lenézni
írj te így, ahogyan én /nem az anyanyelveden/ és én meghajolok előtted!
2007-05-13 14:20:54
Ha ezt a versemet, neked írtam volna
érdekelne a véleményed is. Már bocs!