Alkonyatkor puha szaténként omlik rám az éj
Gondolataimat feléd küldöm, körülölelnek
Bársonypuha ajkaidra szerelmet cseppentek
Karjaimmal körbefonlak, s szerelmet vallok Neked
Csendes az este, magamban őrzöm gyönyörű varázsát
Itt vagy velem, kérlek, hogy erősen ölelj át
Magamba falazva védem meg örökké ezt az érzést
S vele együtt Téged, hisz Tőled ered eme létezés
Szerelmed, biztatásod, rajongásod nélkül
Eldobhatnám az életemet, így mindenestül.