Mély barázdákat
vájnak bennem
az érted hullajtott
keserű könnyek,
és egyre fakóbb
egykori fényem
mégis szegényebb
nélküled életem.
Szenvedek hiányod
lelkemben árkot ás,
vágyom kezed
finom érintését
tudom, ez már
csak sárból feltápászkodás
hisz vissza
sosem kaplak többé!