Ha nem látlak is
őrzöm pillantásod
ha nem hallak is
őrzöm kedves hangod
ha nem érezlek,
érzem simításod
na nem lennél,
az volna elmúlásom...
ha mennél egyszer,
és magamra maradnék
arcunkat vésném,
kőbe, fába, ércbe,
azok őriznének,
boldogságunk fényét
majd frissen hantolt sírodnál,
szívemet kitépném...