Feltöltve: 2008-01-01 09:52:19
Megtekintve: 1973
Véget ért...
Véget ért,
Ez a pillanat is átfordult a másikba.
Elhamvadt a bolondok napja,
Átlebegett további szürke,
Mocskos, penészszagú napokba.
Mégis mit reméltél, hogy holnap
Nem fáj, nem gyötör a nyavalyád,
Szegény helyett gazdag leszel
Viskó helyett lesz palotád.
Fejed-felől leveszik az adósságcsapdát,
Ki ma nem szeretett, holnap szeretni fog.
Ugye nem vagy bolond?
Tudom én, hogy nem, csak sokat ittál,
Talán nem is borból, hanem hitből, reményből!
Dermeszt, vagy olvaszt, mindegy az,
Az idő megy tovább.
Ott álltam az ablakod előtt, mint máskor,
Kezemben pezsgősüveg táncolt,
Tőled kaptam,
Reméltem a tiedben kristálypohár csendül,
Kinézel, és rám nevetsz.
Emeleti ablakaid szemei hideg fénnyel feleltek
Gyötrődő, kérdő tekintetemre.
Szívemben egy lárvaarcú-bogár rágni kezdett.
Rám mordult a fekete éj, félelmetes lett.
A háborúban jártam, mellettem
Sztálin-orgonák hulló fényei
Fürdettek tébolyult arcokat,
Azután géppuskaropogás, ágyúdörgés,
Szétomlasztotta repedezett lelkemet,
Gránát repeszek tépték testemet.
Menekülés közben, ólomlábam cipelve
Éreztem,
A megváltó vállamon felejtette a keresztet,
S a fejemen a töviskoronát.
Ez a pillanat is átfordult a másikba.
Elhamvadt a bolondok napja,
Átlebegett további szürke,
Mocskos, penészszagú napokba.
Mégis mit reméltél, hogy holnap
Nem fáj, nem gyötör a nyavalyád,
Szegény helyett gazdag leszel
Viskó helyett lesz palotád.
Fejed-felől leveszik az adósságcsapdát,
Ki ma nem szeretett, holnap szeretni fog.
Ugye nem vagy bolond?
Tudom én, hogy nem, csak sokat ittál,
Talán nem is borból, hanem hitből, reményből!
Dermeszt, vagy olvaszt, mindegy az,
Az idő megy tovább.
Ott álltam az ablakod előtt, mint máskor,
Kezemben pezsgősüveg táncolt,
Tőled kaptam,
Reméltem a tiedben kristálypohár csendül,
Kinézel, és rám nevetsz.
Emeleti ablakaid szemei hideg fénnyel feleltek
Gyötrődő, kérdő tekintetemre.
Szívemben egy lárvaarcú-bogár rágni kezdett.
Rám mordult a fekete éj, félelmetes lett.
A háborúban jártam, mellettem
Sztálin-orgonák hulló fényei
Fürdettek tébolyult arcokat,
Azután géppuskaropogás, ágyúdörgés,
Szétomlasztotta repedezett lelkemet,
Gránát repeszek tépték testemet.
Menekülés közben, ólomlábam cipelve
Éreztem,
A megváltó vállamon felejtette a keresztet,
S a fejemen a töviskoronát.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-02 18:41:44
Köszönöm szavaid, üdvözöllek szeretettel: Alex
2008-01-02 17:45:02
Ugye nem vagy bolond?
Tudom én, hogy nem, csak sokat ittál,
Talán nem is borból, hanem hitből, reményből!
Plusz az utolsó két sor....erre, azért az uj év napján, nem számitottam...egy a gondolataid, a műveid miatt csodáló olvasód, elek. :))
2008-01-02 08:01:51
Kedves Fefo!
Köszönöm, hogy betértél hozzám és elgondolkoztál, visszapillantottál.
Férfi őseim mindkét világháború frontvonalán és hadifogolytáborában
megfordultak. A nők a hátországi rémségeket élték meg.
Igen, hiszem veled együtt, ahogy erősödik az életveszély, azzal arányosan nő a remény.
Túlzottnak vélem ezt a nagy év-végi duhajkodást, összehányást,
összeborulást ott, ahol ekkora a széthúzás, az árulás, az irigység,
az egymáson átlépés és átnézés, mint itt, ebben az országban.
A tűzijátékokkal való év-végi baromkodásról nem is szólok.
Üdvözöllek: Alexander07
2008-01-01 22:44:30
Közel állnak hozzám a formailag hasonló versek. Csak úgy árad egyik gondolat a másikból. Azt mondják, hogy a szilveszter éjszaka általában vidám , boldog , reménykedő és reményt keltő az újesztendő. Benned mintha másként fordulna a kerék Sztálin orgonák? Géppuskaropogás? Gránát repeszek? No igen a filmekből látni, érzékelni is lehet belőle egy kicsit, De hidd el, akik a valóságban látták és érezték a rettenetetet, azokban több volt a remény, a hit a túlélésre. . Az egész vers nagyon jó ! De az utolsó két sor telitalálat. Annyira átéltem, hogy beeszomorodtam. üdv. fefo