A lenézőhöz...

Kutyákkal komázok
Egymásra vigyázunk,
Föld az ágyunk.

Meleg szárnya törött,
Száradt levél zörög,
Avar a lepedőnk.

Neon fénye csorog
Zápor rajta kopog,
Felhő a paplanunk.

Bitang az életünk,
Utcákon zenélünk,
Víg nyomorúság.

Te ma már jóllaktál
Mielőtt oktatnál
Ürítsd ki, gőgödet.

Éhen én jól bírom,
Ne halld a sikolyom
Kenyérre sem jutott.

Ne ítélj, ne sajnálj,
Van, aki engem vár,
Valaki odaát.

Én mennék, Te maradnál,
Hol arat a halál?
Le nem fizetheted.

Korrupt kis életed,
Gyónod a vétkedet,
Isten nekem bocsát.

Mondhatsz ezer imát
De kenetet a pap
A pénzedért ad.

Harangzúgással temetnek,
Gyorsan elfelednek,
Rágnak csontkukacok.

Ott: Gránitba vésett szleng,
Itt: A síron gyom terem,
Édes gyermeke a földnek.

Így térünk mind vissza,
Porból a humuszba,
Harsona sem szól.