Ne higgy szép szavaimnak,
patakzó könnyeimnek se,
kacajom a legcsalóbb,
szemem csalfa fénye megtéveszthet,
mozdulatom lehet mesterkélt, hamis.

Mire figyelj hát, Te áldott leány
kinek szerelme oltárán áldozhatok?
Gyere, add a kezed,
hajolj hozzám és ölelj át,
hajtsd mellkasomra bájos arcodat.
Csendesülj el,
és mielőtt könny homályosítaná
smaragd tekinteted
hallgasd mit mesél szívem.
Ha dobbantja neved, csak nevess,
tudd a fentiekből egy szó sem igaz,
szeret az Téged, ki össze hordta
e szóhalmokat!