Tudod jó az, hogy vagy,
Bár néha emlékké olvasztasz,
Tudatodban csak egy parány vagyok,
De kell a hangod, az illatod,
Kéjmámoros sóhajod.
Jó az, ha szemed rám ragyog,
S fülembe súgod egy hajnalon,
Szeretlek nagyon.
Jó az, ha kitárt piciny tenyered
Kezembe vehetem,
S csak én melengethetem.
Jó az, mikor sikoltó lelkeddel
Helyed keresve a világban védtelen,
Értem kiáltasz.
Jó az, mikor számra tapadó ajkad
Millió csókot ad,
Tudatva, hogy enyém vagy.
Jó az, mikor értem dobbanó szíved
Formás melleiden hullámot vet,
S a légben tovább remegve
Száll hozzám üzeneted.
Jó az, mikor hozzám simuló tested
Érintésemre megnyílik,
Mint zápornak a szomjazó föld,
És magába fogad esengőn.
Jó az, mikor bánatos arcodról,
Letörlöm a bút, a könnyet,
És láthatom már könnyebb,
Mosolyod bontja szirmait.