Ott leszek, és várok Rád.
Rólad beszélgetünk, mint hajdanán.
Te majd elhozod csibész szemét,
És huncut mosolyát.
Ő szólni fog és átölel.
Hangját hallva felragyogsz,
Zokogva sírjára rogysz.
Nyíló virágok szirma közt suttogod:
Örökké szeretlek: Drága Édesapám!
A Nap sütni fog, felszárítja könnyeid.
A szél fújni fog, hozzám vezeti lépteid.
A temetői csendben tovább ballagunk,
Isten felé lépünk és hallgatunk
Ő megbocsátja vétkeink..