Menydörgésszerű robajjal érkezik,
dobbanó szíve mellkasának ütközik.
Zöld fény suhan át az égen...

Láztól csillog szeme, kipirosodott arca,
gyöngyöző homloka, cserepes ajka, arcába omló haja..
Ő lehet az.
A kín indigókék színébe öltözött
Vörös liliom..

Ámulattal csodálom, a gyémántfényben lépkedő
Leányt.
Fehér menyasszonyi ruháját,
rózsaszínre festi a múló napsugár.
Nyelve ajkát simítja..
Talán csókra, ölelésre vár..
Rohannék felé, de megbénít a királynői pompa.
Ki ily gazdag lelkileg s szépen ír,
gyönyörű lehet..
Legyen hát hited, magadban és szerelmedben..
Élj boldogan, szirmod bontva,
Sohasem zokogva.