Egyszer, egy reggelen,
Egy hamis szó,
Ringatózott a holdfényes tengeren.

Egy Leány édes ajka
Volt a csalfa,
A homokdűnék felől aranyszél sodorta.

A háborgó tengerbe,
Egy sötét sóscsepp zuhant,
Kedvesének szíve utoljára dobbant.

Dana, Dana
Sikoltotta a szél,
Egy mélyzöld hullám lett a szemfedél.

Bánja a leány
Bűnös tévedését,
Igaz szerelméért ontaná a vérét.

Egy kioltott életet
Visszaadni vérével sem lehet,
A kínzó gyötrelem semmit sem tehet.

Így aztán a leány,
Egy lidércfényes éjjelen,
Koporsót ácsolt a viharos tengeren.

Zöld szeméből,
Zöldzápor patakzik,
Szerelme halálába bele nem nyugszik.

Ólomkönnytől süllyedő fekete koporsó,
Utolsó útjára induló
Szerelemhajó.

Együtt vannak már,
Odalenn a mélyben,
Örökkön-örök, igaz szenvedélyben.