Az előbb még
Szavak, mondatok, írások korbácsa
Hasított végig rajtam.
Azután a Nap elé vetettem magam.
Bánjon el ő is velem.
Égessen, pörköljön, pirongasson
Láng-nyelveivel mint sárkány,
Marja arcomat..
Szemem becsukva vártam ítéletét.
Finom, selymes melegség ölelt magához,
Fényízét, illatát szívembe zártam.
Éreztem, most már tudom,
Te vagy az, aki megbocsátott.