Feltöltve: 2007-05-06 04:20:12
Megtekintve: 1827
Ma rólad szól
Félvakon álltam, s alkoholmámorban
Csilingelő hangodra reátaláltam
Kecsesen álltál, akár az az Idegen
Ki egyetlen szavával széttöri szívem
Békés vadsággal ragyogott arcod, ajkad
Amidőn múltam le, csendesen romboltad
Érző nyakadon a nevetés
Szemérmesen távozott
Amitől rajtad, rajtad kívül
Más nő már nem számított
Öt hónap, s eddig nem láttalak
Öt hónap, s hogyhogy nem láttalak
Rövid hajat nőn négy éve láttam szépnek
Most ismét úgy érzem illatát tiédnek
Legszívesebben versben szólnék testedről
Ünnepelnélek szóból és érintésből
De remegő kezeim túl ügyetlenek
Még a végén megriadsz: Jajj! Leejtenek!
Érző nyakadon a nevetés
Szemérmesen távozott
Amitől szeplőiden kívül
Más petty már nem számított
Édes cukor, vajh milyen ízű?
Eszter-cukor, vajh milyen ízű?
Ma rólad szól, felébredni nem akarok
A valósággal törődjenek csak mások
Most csak tejfehér, puha vállad érdekel
S hogy ajkad milyen szerelmeket nyögdécsel
Miközben karjaimban lángolsz, égsz, remegsz
És dünnyögve suttogod, mennyire szeretsz
Csilingelő hangodra reátaláltam
Kecsesen álltál, akár az az Idegen
Ki egyetlen szavával széttöri szívem
Békés vadsággal ragyogott arcod, ajkad
Amidőn múltam le, csendesen romboltad
Érző nyakadon a nevetés
Szemérmesen távozott
Amitől rajtad, rajtad kívül
Más nő már nem számított
Öt hónap, s eddig nem láttalak
Öt hónap, s hogyhogy nem láttalak
Rövid hajat nőn négy éve láttam szépnek
Most ismét úgy érzem illatát tiédnek
Legszívesebben versben szólnék testedről
Ünnepelnélek szóból és érintésből
De remegő kezeim túl ügyetlenek
Még a végén megriadsz: Jajj! Leejtenek!
Érző nyakadon a nevetés
Szemérmesen távozott
Amitől szeplőiden kívül
Más petty már nem számított
Édes cukor, vajh milyen ízű?
Eszter-cukor, vajh milyen ízű?
Ma rólad szól, felébredni nem akarok
A valósággal törődjenek csak mások
Most csak tejfehér, puha vállad érdekel
S hogy ajkad milyen szerelmeket nyögdécsel
Miközben karjaimban lángolsz, égsz, remegsz
És dünnyögve suttogod, mennyire szeretsz
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-17 00:59:54
Visszaolvasgatva a verseim, ez most különösen mókás. Az illetővel, kiről szólt, most találkoztam, és most teljesen másképpen áll a helyzet. Természetesen, szépsége eme nőnek mit sem változott, csak józanul, kitárta lelkét, és akármennyire próbáltam hibáit, emberségének legtisztább bizonyítékát szeretni - hibák helyett öntörvényű tökéletességet és az ebből óhatatlanul következő keserű életszemléletet találtam.Talán költői kozmikus igazság, de a 'MA' az úgy látszik a szó legszorosabb értelmében vevendő.
Hölgy olvasóim, kérlek bennetek, sosem szégyeljétek a hibáitok. Különben mibe másba lennénk szerelmesek...