Itt állunk hát, nyűgösen forgolódva
Jelöletlen, bús sírban
Mi méregízű virágokkal díszítetett
Hogy ne láthassunk
A belső világunba

Cserbenhagyottan állunk, álmodozva
Fogaink fájlalva,
Fogunk fájlalva - mint kinek Istene halt meg
Hogy még hely legyen
Számára e világban

Példák, mikből életed szőnéd
Kipusztultak a jelenkorra:
Nincs hatvan évnyi szerelem
Csak keresés jut
Nincs vasárnap, templom, pap
Csak megannyi út

Szabadságod bár megvan: válassz!
Cserébe csak örök fiatalságot kapsz
Amit akár sírodig hordozhatsz:
Nyolcvan évesen felriadhatsz aztán -
Túl fiatal vagy még, hogy meghalhass