A szoba oly üres volt,
Csak ketten voltunk, s a Nap dalolt,
Különös, szép naplemente volt...

Az ablakon át láttuk a gyönyörű színeket,
S a hegycsúcsok, mint megannyi szigetek,
Szivárvány-mezőt alkotott a hó,
S lenyugvó Nap-színben szikrázott a tó.

Egy Csillag hullt alá fenn az Égen,
S a Hold világított át az Éjen.
Szememmel néztem, fürkésztem az Eget,
A messzi tájat, a fekete felleget.

Halványan még mindig emlékszem,
Ahogyan a szemébe néztem,
De nem láthatta, mert sötét volt,
S nem is nekünk dalolt a Hold,
De gyönyörű, szép naplemente Volt...