Igen, ébressz!
S mondd szemembe,
Ne csak gyáván álmokba szőtt keretbe.
Ébressz, s nézd az arcom!
Ébressz, hagy lássam kudarcom!!!
A Holnap lesz halálom,
S ha álmom többé már nem találom,
Tudnod kell, nem leszek...

Jöhet száz szám villám, fergeteg,
Arcom majd az Égen felnevet.
S majd ha már muszáj köddé válnom,
A Végtelen lesz a határom.
A jeges szél majd arcomba vág,
S belülről rothad szét a Világ.

A vékony jégen táncolni nem lehet
S mikor már eltemet a rengeteg...
Vérszagra gyűlt éji vad
Rothadt húst tép, s élni hagy.

Látod a Jövőt, a Végzetet,
S már kulcsolod is két kezed.
Imára nyitnád ajkad,
De hangod elcsuklik, hallgat.
Üres a csend és görcsben a kéz,
Hideg a fal, s tompa az ész,
Omlik a Világ, ledőlt a fala,
S kétségek közt vergődöm Haza...