Csillagok fénye táncol az ablakon,
Méla Hold-testvér nézi őket vakon.
Órák kacagják a röpke időt,
Mi nevetséges, mint sebből kitépni a tőrt.

Az elveszettnek álmot fúj
A tegnap esti gondolat,
S a köddel szürke fátylat fon
A szédelgő alkonyat.

A zápor metsző, havas eső
Lábam ólom, melyben már nincs erő.
Csak lebegek a köddel, szédelgek a part alatt,
S imbolyog a talaj a fagyott talp alatt...