Hatalmas kicsiny végtelen érzés
belénkvág érzékeny isteni lét
elpihenünk beleömlünk a Mindenbe
nincs szoba, szőnyeg, idő, ebéd.

A teljesség csókja szívünkön-fejünkön
Meghal bennünk minden régi-új
Csak az Egység éltet, végtelen szerelem
belőlünk minden két-ség kihull.

Lánggal égünk lobogva ujjongunk
Talán a világ is bennünk lobog már
Beléveszünk a szerelembe s feltámadunk újra
Kéthátú dicső, óriás főnixmadár.

Elolvad, szétmállik bennünk a világ
Köröttünk a sötétbe fénysugár vág
ó Isten, ó Kedves, megdicsőítesz engem
látom a Szépség égszínkék tavát.

Nem vagyok már én
ki köztem s közted áll
Semmi vagyok s a teljes
a csillagokban fürdő, a megnyitott határ.

A határtalanba veszek s benned élek
szememben látom ragyogó szemedet
a szerelem oltárán felnyitom mellemet
s szíveddel egyesítem dobogó szívemet.