Örök ábránd itt az árnyak sorsa,
Álmaik a tovatűnt századok;
Õs-szilek árnya hull a halmokra,
Boltívük alatt szunnyadó korok.
Mindenütt emlékek fénye remeg,
Múlt napot idéznek holt levelek,
Vágyukban képek, hangok: tegnapok.
Kísértet suhan búban, magányban,
A szenthelyen, hol sehol nincs nyoma;
Gyarló szemek nem láthatják meg őt,
Bár átzeng a múlton titkos dala.
S kevés, ki ismer tündéri mesét,
S látja a sírok közt Poe szellemét.