súlyos felhőket terel a szél
örök hóval beborít a tél
körülnézek kihalt már a táj
az égen varjak csapata száll
nem tudom nevem s hogy ki vagyok
felnézek de némák a csillagok
előttem komor tízezer kereszt
fekszem a földön ordítok szenvedek
körülfon csúszós karokkal a magány
hideg borotva használjam ma talán
lehanyatlik karom vérem folyik lassan
istenem áll a semmi az ablakban
elvesztettem mindent már semmit sem értek
végy magadhoz isten ennyi amit kérek
szeretnék elszállni egyedül a szélben
csókol hideg penge lassan folyik vérem