látom a távolban a vitorlák ívét
időnk eljött indulni kéne már
elszállni a költöző madarakkal hangtalan puhán
itt már fagyos a föld itt már lehulltak a levelek
itt már porrá vált a hajnalok derűje álma

elszakadás
mindattól ami volt hisz a jövő már múlttá vált nekünk
az elmúlt nyarak emléke mosoly távoli angyalok ajkán
a szárnyak felemelkednek indulunk
búcsúnk a világ emlékművébe vájt közöny
s egy könnycsepp a gyermekek gyöngyszemében akik voltunk

ha elmegyünk a szárazföld szegényebb lesz ugyan
de a tenger befogadja visszatért gyermekeit
egy cseppben az óceán s az óceán egyetlen könnycsepp
Isten világot sirató szemében.