Feltöltve: 2007-06-04 22:22:15
Megtekintve: 1838
Szép szerelmes szilánk
Fáradt búzát kaszálok,
Arcom, mint sápadt arany.
Látom, ahogy a sárga porból,
Exhumálom önmagam.
Árnyék, minek lennie kellene,
Távol, anyám ölébe vész.
Nem enged! Ősök szelleme
Szememmel előre néz.
A kép reménytelen,
Homályos, ósdi, nem helyénvaló.
Micsoda rossz korba születtél,
Puhány, ostoba földlakó!
Arcom, mint sápadt arany.
Látom, ahogy a sárga porból,
Exhumálom önmagam.
Árnyék, minek lennie kellene,
Távol, anyám ölébe vész.
Nem enged! Ősök szelleme
Szememmel előre néz.
A kép reménytelen,
Homályos, ósdi, nem helyénvaló.
Micsoda rossz korba születtél,
Puhány, ostoba földlakó!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-03-21 12:18:12
Kedves Laca!
OLvastam, és tetszik, mert jó! Gratulálok!
Üdv:Aysa
2007-06-05 01:28:35
Hali Laca! Mostanában egy jópofa játékot játszom: El szoktam olvasni visszafelé is a verseket. Néha még írok is rájuk egy tükörverset. Namár most: Olvasd el ezt a versedet visszafelé is, soronként! És döbbenj meg! Írtál még egy verset! Rájöttem, hogy az a vers az igazán jó, amelyik megfordítva kiad egy rejtett gondolatot! No, ez olyan! Oda-vissza tetszik!:-)))
Üdv: Hajcihő